MR-vizsgálatok

Az MRI betűszó (magnetic resonance imaging) jelentése mágnesesrezonancia-képalkotás. Ez a diagnosztikai eljárás viszonylag fiatalnak számít az egészségügyben, 1977-ben készítették az első MRI felvételt egy beteg mellkasáról. Az első professzionális MR készülékek az 1990-es években jelentek meg világszerte, ma már rutin képalkotó eszköznek számítanak. Az MR működésének alapelve, hogy egy erős, állandó mágneses tér segítségével a berendezés rendkívül részletes képet rajzol az élő szervezet finom struktúráiról, így a lágy szövetek feltérképezésében nincs versenytársa. Itt nálunk az Affideánál a leggyakrabban gerinc, térd, koponya, és az elmúlt évek technikai fejlődésének köszönhetően, ma már has és kismedence vizsgálatokat is végzünk. De kiválóan alkalmazható a nyak, az emlő és akár az egész test diagnosztikai vizsgálatára is.

Kétségtelen tény, hogy az MRI előnye a CT-technológiával szemben, hogy nem jár sugárterheléssel, hiszen a felvételek elkészítéséhez mágneses erőteret alkalmaz. Az MR-berendezések térerejét a Tesla mérőszámok mutatják. Általában a hazai egészségügyben 1,5 Teslás gépeket használnak, ugyanakkor már elérhető a privát ellátásban 3 Teslás berendezés is – az Affidea Magyarországnál az Affidea Váci Greens Egészségközpontban volt először ilyen MR-készülék. Ez utóbbi erősebb jelet produkál, a kontrasztkülönbségek hangsúlyosabbá válnak, így az egyes szövetek egymástól való elkülönítése javul, ugyanakkor léteznek olyan MR-vizsgálatok, amikor a 1,5 Teslás gépek használata optimálisabb és hatékonyabb. Sokakban felmerül azonban a kérdés, hogy vajon ez a mágneses erőtér hogyan hat az élő szervezetre. Az eddigi tapasztalatok semmilyen negatív hatást nem mutattak ki. Ugyanakkor a mágneses mező jelenléte miatt nagyon fontos biztonsági szabályokat kell betartani: a fémtartalmú eszközöket, fém klipszeket, piercingeket nem szabad bevinni a vizsgálótérbe. Azok a páciensek, akiknek a szervezetében mágneses erőre reagáló fém található egészségügyi okokból, nem vizsgálhatók MR-géppel.

Az MR-vizsgálat teljesen fájdalommentes. A páciens egy csőszerű alagútba fekszik, amelynek feladata, hogy a lehető legegységesebb mágneses mezőt állítsa elő. Sokan ebben a csőben klausztrofóbiásnak érzik magukat, ugyanakkor ma már elérhetők a nagyobb, 70 cm-es alagútátmérőjű gépek is, melyek tágasabb érzést nyújtanak a páciensnek. Szintén segítenek a kiegészítő kényelmi eszközök: a különböző párnák, emelők, tükrök növelik a beteg komfortérzését. A gépek hangja erőteljes, de ezt füldugóval enyhítik, illetve a modernebb berendezések decibelterhelése is természetesen alacsonyabb. Szintén nagyon fontos szempont a betegek részéről egy- egy testrész vizsgálati idejének a hossza, amely elsősorban az adott berendezés típusától és az azon elérhető opcióktól függ. Az MR-berendezésekben minden korosztály vizsgálható, de csecsemők, kisgyermekek, eszméletlen, klausztrofóbiás, továbbá akaratlan mozgást végző betegek esetében szükség lehet nyugtatásra, illetve altatásra. Terhesség és szoptatás idején a kezelőorvos és a vizsgálatot végző radiológus dönti el, hogy elvégezhető-e az MR-vizsgálat.

Az előzetes konzultációt, egészségi állapot-felmérést követően kezdődhet a vizsgálat. A vizsgálóegységbe, azaz az alagútba többnyire hanyatt fekvő helyzetben kell befeküdnie a páciensnek. Egy-egy testtájék vizsgálata általában 15-40 percig tart, amely több mérési sorozatból tevődik össze. Egy-egy sorozat közben (2-4 perc) nem szabad mozogni, az operátor által beállított testhelyzetben kell feküdni. A vizsgálat végét az operátor, asszisztens jelzi. Bizonyos esetekben szükség lehet intravénás kontrasztanyag beadására is, amelynek segítségével jobban elkülöníthetők bizonyos szövetrészek, például a daganatok az egészséges részektől. Ez a jód alapú kontrasztanyag egyes pácienseknél túlérzékenységet válthat ki, ami az esetek többségében enyhe (hányinger, kiütés, tüsszögés), ritkán lehet súlyos. A kontrasztanyag a vese segítségével ürül ki a szervezetből, így a kontrasztanyagos MR-vizsgálat előtt minden esetben kötelező a laborvizsgálat szérum-kreatinin- és az eGFR-érték meghatározással.