A több, mint 125 éves múltra visszatekintő röntgenvizsgálat a képalkotó diagnosztika legrégebbi eljárása. A röntgensugárzás elvére ma már több diagnosztikai módszer is épül, de a klasszikus röntgen máig az egyik leggyakrabban alkalmazott képalkotási folyamat.
A röntgensugárzás tulajdonképpen nagyenergiájú elektromágneses sugárzás, amelynek segítségével felvételek készíthetők szerveinkről. A modern, digitalizált röntgenfelvételek és röntgen vizsgáló módszerek jelentősen kevesebb sugárterheléssel járnak, mint pár évtizeddel korábban. Viszonyításként elmondható, hogy egy mellkasröntgen sugárterhelése megfelel 2 és fél nap sima háttérsugárzásának.
Leggyakrabban a csontok, ízületek fájdalma, baleseti csontsérülés, törés gyanúja, bizonyos mellkasi és hasi panaszok esetén ajánlják a röntgenvizsgálatot. Ezen okokból főleg a mellkasról, a végtagi csontokról és a gerinc különböző szakaszairól készül röntgenfelvétel. A vizsgálatok digitálisan történnek, ami gyorsabbá és biztonságosabbá teszi a röntgenezés folyamatát.
A vizsgálat bárkinél elvégezhető indokolt esetben, ám a terhesség és szoptatás időszakában röntgenfelvétel készítése nem ajánlott. A röntgenvizsgálat általában nem igényel speciális előkészületet, mindössze a vizsgált testrészt kell szabaddá tenni. A vizsgálat többféleképpen is történhet: álló helyzetben (például mellkas-röntgenfelvétel esetén), ülő (például a csukló vizsgálata esetén), illetve fekvő helyzetben (pl. csípő- és gerincfelvétel esetén). A vizsgálni nem kívánt testrészeket a sugárvédelem érdekében ólomköpennyel takarják le.